Soha nem hittem a csodákban,
egészen addig a napig, amíg a legjobb barátnőim NiTae és MiCha rá nem vettek
arra, hogy kívánjak az éppen felettem elhaladó hullócsillagnál. Pár héttel
ezután, nem hittem volna, de teljesült az egyik legnagyobb álmom. Felvettek
Dél-Korea egyik legfelkapottabb modellügynökségéhez. Egy évig Amerikában
voltam, két napja jöttem haza Szöulba. Ez alatt az idő alatt megváltozott
minden, és nem csak magamra gondolok, hanem tényleg minden. Remélem, hogy most
is kell majd Idolokkal fényképezkednem. Régen mindig nyomon követtem a
debütálásokat, hogy majd tudjam, kivel kell dolgoznom, de most egyáltalán nem
ismerem az új előadókat. A főnököm már holnapra behívott egy fotózásra, mert az
egyik rokona divattervező és új kollekciója van, amit persze rajtam kell
megmutatni. Bár nem nagyon értem, hogy miért nekem kell menni, de a főnök az
főnök, és ha nem akarom elveszteni a munkám, akkor azt kell csinálnom amit ő
mond. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e partnerem. Eddig dolgoztam már együtt
G-Dragonnal és Yang YoSeobbal is. Olyan
régen találkoztam a barátaimmal, fel is hívom MiCha-t. Előkapartam a
telefonomat a zsebemből, majd tárcsáztam is a számot.
-
Yeoboseyo? – vette fel.
-
Szia! Nincs kedved majd eljönni holnap a Beauty
Life-ba? Fotózásom lesz.
-
De, miért is ne? – nevetett. – NiTae is jöhet
igaz?
-
Persze, örülnék neki.
-
Kivel lesz?
-
Micsoda?
-
Hát a fotózás. – röhögött.
-
Jaaaa. Még nem tudom. Azt mondta a főnök, hogy
nem mondhatja meg.
-
Értem, akkor ott találkozunk. Szia! – köszönt
el.
-
Szia. – tettem le a telefont.
Na, akkor már csak el kell ütnöm
az időmet holnapig. El kéne mennem a városba, hátha van valami érdekes. Felvettem
a szűk farmerom, a bajszos pólóm és a tornacipőm, felkontyoltam a hajam és már
indultam is. Mivel új házba kellett költöznöm, ezért ezt a környéket még nem
nagyon ismerem. Gyönyörű parkok voltak errefelé, most is épp egy ilyen felé
tartottam. Hatalmas fák, zöld fű, középen egy kisebb tavacska és körben padok.
Némelyik árnyékban, némelyik pedig a napom van elhelyezve. Mikor odaértem,
leültem egy szabad helyre, majd onnan figyeltem a természetet. Ez volt a
második dolog, amit nagyon szerettem a modellkedésen kívül, a természet. Becsuktam a szemem pár másodperce, de amikor
kinyitottam, akkor nem az a látvány fogadott, amire vártam. Négy fiatal lány
állt velem szembe, csillogó szemekkel és papírral, tollal.
-
Te vagy Kim YooMi? – kérdezte az egyik félénken.
-
Igen.
-
Ka...kaphatunk autogramot?
-
Persze. – mosolyogtam majd aláírtam a papírokat.
-
Köszönjük. – mosolyogtak, majd el is szaladtak.
Éppen indultam volna tovább
sétálni, amikor elkezdett esni az eső, de nem lassan, hanem egyből zuhogott.
Fantasztikus. Lehajtottam a fejem és úgy futottam hazáig, de mivel nem láttam
semmit, sikeresen neki is mentem valakinek.
-
Én....elnézést. – hajoltam meg.
-
Ezt mondd a pólómnak.
-
Kifizetem.
-
Nem kell...
-
De akkor..? – értetlenkedtem. – Mindegy. –
kerülöm ki.
-
Hé, ki mondta, hogy csak így elmehetsz? –
rántott vissza.
-
Azt mondtad, hogy nem kell kifizetnem.
-
Nem, nem kell pénzzel kifizetned...
-
Akkor mégis mivel? – ekkor egy kaján mosoly ült
arcára.
-
Tudom jól, hogy kis modellecske vagy... de mivel
most nem csinálsz semmit, szépen eljössz és veszel nekem egy új kávét,
kitakarítasz a lakásomban és főzöl nekem vacsorát.
-
Te meg vagy huzatva. Vagy kifizetem PÉNZBEN –
hangsúlyoztam ki a szót – vagy most szépen elsétálok.
-
Nem mész sehová, megmondtam. – ekkor előhúzott a
kabátzsebéből egy bilincset.
-
Azzal meg mit akarsz?
-
Majd most meglátod. – az egyik részébe az ő
kezét zárta be, míg a másikba az enyémet.
-
Nyisd ki!
-
Nem... – nevetett
-
Nyisd már ki! – kezdtem kiabálni.
-
Felejtős.
-
Na ne szórakozz!
-
Na jó... – végre megenyhült és elengedett. –
Elmehetsz.
-
Köszönöm... – kaptam el a kezem.
Amint sikerült kiszabadulnom, el
is indultam hazafelé. Siettem, sőt majdnem futottam. Majd mikor odaértem az
ajtóhoz, gyorsan bedugtam a kulcsot a zárba, kinyitottam a bejáratot.
Bepattantam a házba, majd magam mögött becsaptam mindent. Elég sokáig
ellehettem, mivel kezdett sötétedni.
Bementem a fürdőszobába, levettem a felesleges ruhadarabokat és
beleültem a már megeresztett jó meleg vízbe. Mikor éreztem, hogy teljesen
tisztára mostam magam, kikászálódtam a kádból, felvettem a hálóingemet, majd
átmentem a hálószobába. Végre a puha ágyamban feküdhettem, a mai nap után, nem
hiszem, hogy létezne ennél jobb érzés. Nem volt nehéz elaludnom, pár perc után
elnyomott az álom.
MÁSNAP~
Reggel, ahhoz képest, ami tegnap
történt, nagyon jól keltem. Teljesen kipihent voltam. Kimentem a konyhába, hogy csináljak valami
ehetőt. Meg is állapodtam magammal egy pirítósban. Ittam hozzá egy bögre teát
és már mentem is készülődni. Ma is egy szűkebb farmer mellett döntöttem, de
mivel hideg időt mondott mára, ezért egy hosszú ujjú felsőt vettem fel, arra
pedig egy lenge pulcsit. Felhúztam a tornacipőmet, majd el is indultam a Beauty
Life-ba. Vártam, hogy beérjek, mert már hiányoztak a munkatársaim, és
megbeszéltük a csajokkal, hogy idejönnek.
Besétáltam a terembe, és egyből a
főnökhöz siettem üdvözölni.
-
Jó napot Főnök úr! – hajoltam meg.
-
Ah, szia YooMi. Már vártalak. Itt a vendég,
akivel fotózkodni fogsz.
-
Oh, ez remek. Hol találom?
-
A 12-es öltözőben van. Nyugodtan menj be hozzá.
-
Rendben. Viszlát!
Kimentem és egyenesen az említett
helység felé vettem az irányt, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogy kivel
dolgozom majd együtt. Bekopogtam, majd mikor hallottam egy hangos „szabad”-ot,
akkor mosolyogva benyitottam. De, az a személy, akit bent láttam, egyből
lehúzta arcomról a vigyort egy fancsali képpé...
-
TE?
